Az ego: ki hogyan viszonyul önmagához?

Az e heti téma az ego. Sokat gondolkoztam azon, hogy hogy is közelítsem meg ezt a dolgot. Aztán többször eszembe jutott egy érdekes történet. Még a terapeuta pályafutásom elejéről.

Pár hónapja dolgoztam még. Max egy fél éve, amikor felhívott egy nagyon karcos hangú férfi. Hallatszott, hogy nagyon tudja, mit akar és tisztában van azzal, amit mondani fog. Azt kérdezte tőlem, hogy tudok-e olyan meditációt csinálni neki, amitől ő gazdag lesz? Azt gondoltam, hogy nem hallok jól. Megkérdeztem még egyszer, hogy mit is szeretne pontosan. Azt mondta nekem tisztán, konkrétan, hogy azt akarja, hogy én tegyem őt gazdaggá.

Úgyhogy nem igazán értettem, hogy mit akar ezzel mondani. De azt mondtam, hogy érdekesnek tűnik, amit szeretne tőlem, így adtam neki egy időpontot és mondtam, jöjjön, beszéljük át a dolgokat, meglátjuk, hogy mit hozunk ki belőle.

Igen, a hipnoterápiával lehet úgy hatni a tudatalattira, hogy olyan pozitív szuggesztiókat alkalmazunk, amik lecserélik a negatív programokat. Ezáltal ugye szép lassan átváltoznak a dolgok. Például: képzeljük el, hogy van egy pohár forró víz. Elkezdünk hideg vizet önteni belé, és addig öntjük, öntjük, öntjük a hideg vizet, – igen, kicsordul belőle, – de addig öntjük bele a hideg vizet, ameddig teljesen átváltozik a víz hőmérséklete és a teljes pohár tartalma hideg lesz. Körülbelül így kell elképzelni.

Ezt is addig adod a tudatalattinak, mármint a pozitív szuggesztiókat, és olyan sokat hallgatod – én leginkább alvás közben szoktam ezt ajánlani, – de olyan sokáig megy, ameddig már a tudatalattiban felcserélődnek azok a programok, amikre neked nincsen szükséged.

Na most a pénz és a pénzzel való kapcsolat -ez egy teljesen másik téma, teljesen másik fogalom. És én kíváncsi voltam, hiszen az elején nekem még minden kihívás volt. Mindent úgy éreztem és úgy éltem meg, mint egy tanulási folyamatot.

Szóval megérkezett az emberkénk. Egy picikét, nem mondom azt, hogy nem lepődtem meg amikor megláttam. Megérkezett egy 30 körüli fiatalember, izmos, szakadt nadrág, katona mintájú majó, jól kidolgozott felsőtest. Lógtak rajta a különböző rocker tartozékok, karjain több tetoválás, különböző írások, amiket nem lehetett elolvasni, de látszott, hogy kínai írások. Hosszú, farokra kötött haj, szakáll, szóval egy igazi egyéniség. (Mit ne mondjak… nem ilyen fazonokhoz szoktam, akik engem keresnek terápia miatt, de ki vagyok én, hogy eldöntsem, hogy néznek ki, hiszen én sem olvadok könnyen bele a tömegbe.) Cigarettázott. Az volt az első reakcióm, hogy felajánljam neki, igazából ezzel kellene kezdeni, mert ezzel tönkreteszi az egészségét, úgyhogy 2 alkalommal le tudom szoktatni a cigarettázásról, ha szeretné. Aztán elnevettük a dolgokat.

Ameddig beszélgettünk az udvaron a rendelő előtt, elkezdett mesélni. Elég sok mindent tudtam meg, meg ugye fotnos volt részleteket tudnom, hiszen tudnunk kell mivel kezdjük. Volt egy nagy lelki fájdalma. Saját bevallása szerint az egész családnak volt pénze, nem is ezzel volt a probléma, úgyhogy nem értettem igazából, hogy neki milyen baja van a pénzzel. Tovább mesélte, hogy a feleségének van egy vállalkozása, amit ő rendez, ő vezet. Ő az igazgató, ő a beszerző, ő az eladó, ő a mindenes. Viszont az zavarja őt, hogy nem ő a tulajdonos. Megy az üzlet rendesen, de nem ő az, aki keresi úgymond a kenyeret, aki ő a családfenntartó, hanem a felesége és valahol őt ez nagyon zavarta, az egoját nagyon sértette. Annak ellenére, hogy ő az, aki mindent csinál, mégis úgy érezte, hogy nem ő az, aki learatja a babérokat.

Próbáltam megmagyarázni neki, hogy mielőtt leszülettünk, vannak bizonyos egyezségek, szerződések, ha úgy tetszik, a családtagjainkkal, a lélek családunkkal és mindenki felvállalja, hogy ki milyen szerepben jön az életünkbe, még azt is, hogy ki milyen módon bánt meg. Azért van így, hogy mi abból tudjunk tanulni és fejlődni. Megpróbáltam valahogy ezt megértetni vele, hogy ezt ő valamilyen szinten elfogadta, és neki ebből valamit tanulni kell. Meg kell találnia a leckét, a „mondanivalóját” a helyzetnek. Valószínű, hogy voltak neki olyan életei, ahol fordítva volt, vagy kétes ügyletekre használta a pénzt, vagy lehet, hogy visszaélt a hatalmával. Ezért most kell belőle tanulnia, mást tapasztalnia. Elmondtam, hogy legyen hálás azért, amit kapott és megköszönje meg, még akkor is, hogyha nem az ő neve alatt jöttek be az összegek, hanem a felesége cégje által. Mert mégis megvan egy bizonyos szintű jólét, megvan egy színvonal, ami tud neki biztosítani mozgás szabadságot, meg mindenfélét, amit ő szeretne.

Úgyhogy tanuljon meg hálásnak lenni azért, amije van. Akkor tudtam meg, hogy az összes tetoválás, ami rajta van bizonyos mantrák szövegei, ami az anyagi bevonzást segíti. Minden nap mantrázik és meditál és mindent megtesz, amit tud, de mégsem az történik, amit ő szeretne. És akkor ő azt gondolta, hogy ha eljön hozzám, akkor én megbuherálom a tudatalattiját vagy az elméjét vagy valamit, nem tudom. Úgy gondolta, hogy van nekem egy csodálatos varázspálcám, amivel egy varázsütésre eltűntetek neki olyan dolgokat, amik nem hozzá tartoznak, amiről persze természetesen nekem 100 % tudni kellene, hogy mi nem az övé és ő mit tarthat meg. És akkor őt teljesen, úgymond megjavítom, minthogyha ő el lett volna romolva. Hát ez volt az elvárás.

Megpróbáltam megmagyarázni, hogy nem biztos, hogy a jó embert kereste meg. Én nem tudom őt „megjavítani”, viszont abban tudok segíteni, hogy nézzük meg, hogy hol vannak az elakadások, milyen életből hozott bizonyos blokkokat, ami miatt ő ilyeneket érez és így éli meg, ami miatt ő úgy érzi, hogy nem tud haladni, hogy nem ő az úgymond kenyérkereső.

Utaztattam, és az egy primitív élethez kapcsolódott, amiben egy törzs tagjaként, olyan katona féle volt. Íjakkal és kezdetleges fegyverekkel védték a törzset különböző veszélyektől. Egyszer azt a megbízatást kapta, hogy egy nagy erdőt kell megvédenie. Eléggé elhagyatott, félreeső helyen volt és évekig senki nem járt arrafelé. Inkább két terület közötti határ volt. Elfogadta, de egyedül kellett szolgálnia. Az erdő mellett volt egy magas szikla. A legkönnyebben arról a szikláról lehetett belátni az egész területet, mivel az erdő nem volt nagyon sűrű és lehetett látni a fák között is, ha valaki mozog, úgyhogy ott nagyon jó kilátást kapott az erdőre. Már ott volt egy jó pár éve. Unalmasan teltek a napjai. Egyszerűen azzal volt elfoglalva, hogy a mindennapi túléléshez szükséges betevő meglegyen, oszt annyi.

Egyszer csak mozgást hallott és felfigyelt arra, hogy egy csapat közeledik. Bejöttek az erdőbe. Nem igazán volt mit tennie, hiszen egyedül volt egy nagyon nagy csapat katona ellen. Fogalma se volt, hogy mi volt a szándékuk. Figyelte őket vagy 2 nap, aztán úgy érezte, hogy valami turpisság van az egész dologban és készülnek valamire, úgyhogy nem akarta megvárni, hogy a nagy dolgok megtörténjenek. Elkezdte szépen lassan egyenként kinyírni őket. És mi történt? Beletelt egy jó kis időbe, de észrevették, hogy tűnnek el az emberkék. Nem volt szükség segítség hívásra, mert azt gondolták, hogy szellemek szállták meg az erdőt és valamilyen entitás tünteti el az embereket. Megijedtek, visszavonultak és elmentek.

Mi volt ennek a tanulsága? Mit lehetett ebből tanulni? Ugye végül is megvédte a területet. Nem tudták, hogy ő volt. A törzsfőnök pedig tudomásul vette, megköszönte és visszaküldte. Elmaradt számára az elismerés. Büszke volt magára, hiszen megcsinálta, egyedül megvédte a területet. Létrehozta, sikere volt. Dehát nem volt meg a sikerélménye, nem kapta meg a kellő dicséretet hozzá. És mindig ott maradt számára valamilyen szinten ez a hiány.

Mit csináltam én: megoldottuk ezt az életet, kiértékeltük, átnéztük, hogy mik voltak a leckék, mik voltak a tanulnivalók, stb. Elkezdtem olyan szuggesztiókat alkalmazni neki, amik segítettek egy picit elfogadni önmagát. Megérteni, hogy bármit is csinál, bármit is valósít meg, azt önmagának csinálja, és nem mindig van szükség másnak a validációjára azért, hogy ő tudja mennyit ér, hogy fogadja el, hogy ő egy csodálatos egyedi és megismételhetetlen lélek. És hogy megértse azt, hogy ha csinál valamit akkor azért csinálja mert ő ezt elvállalta. És akkor csinálja végig.

Egyszer láttam ezt az embert. Soha többé nem jött vissza. Kíváncsi lennék, hogy most hogy alakult az élete? Én biztos vagyok benne, hogy valamilyen szintű változások csak elindultak benne. Ajánlottam neki a hála naplót, ajánlottam neki, hogy minden nap figyelje azt, hogy mik azok a jó dolgok amik vele történnek. Ajánlottam neki, hogy kezdje el magát egy picit jobban értékelni, hiszen a környező emberek is akkor értékelnek téged és csak annyira tudnak értékelni téged, amennyire értékeled te magad.

Számomra egy tipikus példa volt arra, amikor nem vagyunk tisztában magunkkal, amikor nem tudjuk, hogy mennyit érünk. Ez ugyanúgy érvényes arra is, amikor alul értékeljük magunkat, vagy amikor túl értékeljük magunkat. Azt gondoljuk, hogy ha máshoz fordulunk segítségért, egy varázsütésre a másik meg fog minket javítani, mintha elromlott volna bennünk valami. Igen, utat tudok mutatni. Rá tudok mutatni dolgokra. Tudok tanácsot adni, segíteni felismerni hol vannak az elakadások, sőt nagyon sok elakadásban energetikailag is tudok segíteni. De a munkát én nem tudom elvégezni helyetted.

A munkát neked kell megtenned. Te kell legyél az, aki felismeri, hogy ki is vagy te valójában, aki hajlandó magába nézni és kiszedni azokat a dolgokat, amik nem oda valók, ki lapátolni a szemetet és megismerni önmagadat. Mert nem biztos, hogy te az vagy amit mondtak neked, hogy vagy. Mert mindenki számára más vagy. A szülők számára gyermek vagy, a nagyszülő számára unoka vagy, a tanár számára tanuló vagy, az osztály számára a tanító vagy, férj vagy feleség számára, férj vagy feleség vagy, gyereked számára a szülő vagy. Szóval nagyon sok minőségben vagyunk jelen a saját életünkben. És mindig tisztában kell legyünk azzal, hogy kik vagyunk mi valójában. Ki vagy te a szereped mögött. Hol van az igazi éned a mindennapokban.

Tényleg azok vagyunk, amit mondanak rólunk az emberek, vagy ők csak egy bizonyos szelet alapján ítélik meg a személyiségünket? És mi olyan képet alkotunk magunkról amit ők mondtak el rólunk az ők szemszögükből. És mindenki másnak mások vagyunk.

Fedezd fel önmagad, hogy tudd mennyit érsz valójában. Igen, használd fel az egodat erre. Mindössze annyit kell tennünk, hogy érzékeljük jelenlétét. Nem kell más hozzá, csak tudatában lenni, tisztában lenni vele. Érzékelni. Ez minden.

Ha meg akarod (jobban) ismerni önmagad, keress bátran és a lelked mélyére nézünk.

Tatár Annamária

Hipnoterapeuta & Reiki mester

quantumhipno@gmail.com

https://www.facebook.com/annamariahipnoterapeuta.hipnoterapeuttatar