A pénz nem boldogít!

Szeret(em) vagy nem szeret(em)? Van mögötte más is?

Életünk során nagyon sok hitrendszerrel és berögzült szokással, mintával gazdagodunk. Kívülről nézve, lehet ilyen vagy lehet olyan, de nekünk az a természetes. Nekünk az a lételemünk és nem címkézzük fel semmilyennek, mert „én ilyen vagyok és kész”. Na de mi van akkor, ha a mi kis megszokott, nyugalmas és kiszámítható világunkba beüt a vész? Mi van akkor, ha már a dolgok nem úgy mennek, ahogy mi elképzeltük, amihez szoktunk, ami mindig is úgy volt?

Mi változott? Más nem úgy csinálom, mint eddig és ez ennyire rányomja a bélyegét a dolgokra? Én változtam és észre sem vettem? A bennem lévő érzések változtak és másképp kommunikálom a világba? Az emberek változtak és én nem vettem észre? Hiba csúszott a mátrixba és én nem veszem észre….

            A terápiáim során sokféle problémával, sokféle hitrendszerrel, és sokszínű emberrel/helyzettel találkozom, ismerkedem. Az utóbbi időben a leggyakrabb kihívás a pénz lett, illetve annak a hiánya. Még ott is, ahol eddig volt, és mondom jó sok volt, most kihívás lett a pénz megszerzése, ha pedig a megszerzés jól ment, akkor a megtartással lett gond.

            Azt mostanra már a legtöbben megértettük, hogy a pénz se nem jó, se nem rossz, egyszerűen egy energia, amit lehet különböző dolgokra használni és a „gazdája” dönti el mire használja fel. Ettől lett felcímkézve ilyennek vagy olyannak, és ezt sokan összetévesztik. A pénzt minősítik valaminek, amikor ő csak van.

Azt is megtudtuk, hogy a pénzzel való kapcsolatunk általában olyan, amilyen az apánkkal a kapcsolatunk, ugyanis az apa az, aki megmutatja nekünk, hogyan dolgozunk meg érte, hogyan bánjunk a pénzzel, ő a családfenntartó és ő mondja meg, mikor és mire költünk. Ő az, aki megmutatja mivé tud válni a kezedben: hatalom, erő és magabiztosság vagy átok, kín és szenvedés. Ő az, aki megtanít arra, hogyan viszonyulj hozzá. Tőle hallod a legtöbbet, hogy bizonyos címkéket mond rá, mint például: a pénz koszos, a pénzt nehezen lehet megkeresni, keményen meg kell érte dolgozni, nem repül a sült galamb a szádba, semmi sincsen ingyen ebben a világban, a pénz az ördög szeme, a pénz elvakít, akinek pénze van az rossz ember, biztos nem tisztességesen jutott hozzá, persze, mert neki könnyű-van pénze, és még sorolhatnám. De hozzáteheted a te szlogenjeidet is, hiszen mindannyian tudjuk, mik voltak a szállóigék a családban.

Na de: ha te ennyire negatívan állsz a pénzhez, ha ennyire undorral és lekezelően beszélsz róla, ennyire negatív a te energiád vele kapcsolatban, miből gondolod, hogy a pénz, mint energia, nem érzi meg ezt? Tudod, ez olyan, mint a szűz leány: ha megbántottad vagy csúnyán viselkedtél vele, elhagy. Hiszen ki szeretne egy olyan ember mellett lenni, élni, aki nem szeretettel és kedvességgel fordul hozzá?

Lesarkítva: ha meg is szerzed kemény munkával a pénzt, az biztosan minden helyzetet kihasznál majd, hogy ne maradjon nálad. Hirtelen lesznek váratlan kiadásaid, elromlik az autó vagy csőtörés lesz. Pont azét, mert te már megint a piszkos anyagiak miatt vagy kiakadva.

            És akkor, most vizsgáld meg, milyen az édesapáddal a kapcsolatod? Mikor beszéltél utoljára vele? Mikor beszéltél utoljára vele nyugodtan? Milyen érzések jönnek fel benned, amikor rá gondolsz? Hogyan reagál a tested, amikor az édesapád szóba jön? Hogyan viszonyul hozzád? És te hozzá…? Mikor öleltétek meg egymást, úgy istenigazából? Mikor volt egy őszinte beszélgetésetek? Tudtok őszinték lenni egymással, anélkül, hogy bánatanátok egymást?

És akkor most nézd meg milyen a pénzzel a viszonyod. Hasonlít? Érzés szinten, fizikai tünetek szintjén, reakció szinten… Ha nagyjából ugyanaz a helyzet, akkor érdemes mélyebbre menni a dolgoknak. Tudok segíteni coachingal (mint például ez és ilyen kérdések által felismerni a helyzetet) és hipnózissal ránézni, a mélyére menni a dolgoknak, lássuk honnan hozol MÉG dolgokat.

            Ha az előző életbeli dolgokat nézzük, hozunk mi is magunkkal hitrendszereket, blokkokat, szegénységi fogadalmakat, visszahúzó energiákat. Ó, igen, van onnan minden IS!

Elmesélek egy példát, amivel szerintem jobban szemléltetem a dolgokat és így érthetőbb lesz miről beszélek.  

Pár évvel ezelőtt, hozzám küldtek egy hölgyet, mondták beszélgessünk, talán tudok neki segíteni. Nem volt első alakom, így semmi új eddig. Felvettük egymással a kapcsolatot, (már ez nehézkesen ment) beszélgettünk. Egy merev, de határozott női, mély hang köszöntött vissza a vonal túlsó végén. Nagyon tudta mit vár el tőlem, megmondta milyen kell legyen az eredmény és mennyi ideje van rám. Ugyanakkor azt is kijelentette, hogy egy alkalomnál többet nem hajlandó velem dolgozni, ezt is azért vállalta el, mert azt mondták neki, tudom a dolgom és én majd megjavítom a hibákat. És ha én nem tudok neki segíteni, akkor senki sem tud. Ugyanakkor tudnom kell, hogy ő egy nagyon foglalt és sikeres üzletasszony, akinek nincs ideje ilyen csip-csup terápiákra. És különben is, én végezzem el a dolgomat és akkor minden rendben lesz.

Ez a kijelentés enyhén sokkolt, mivel sose gondoltam magamra így, aztán elmondtam a kedves hölgynek, hogy én nem vagyok sem cipész sem pedig asztalos, hogy megjavítom az elromlott dolgokat és továbbra is ugyanúgy lehet használni még egy ideig, amint addig tette. Aki velem dolgozik, az ő is oda teszi magát és csapatként dolgozunk, együtt, azért, hogy a változás megtörténjen, de tudnia kell, hogy semmi sem lesz már a régi, hiszen most is azért került ilyen helyzetbe, mert hiba volt a képletben. Ha ezt tudja vállalni jó, ha nem akkor neki se kezdjünk.

Gondolom nem erre a válaszra számított, mert mély csend lett a vonalban, aztán néztem gyorsan egy időpontot, kb. 1 hónap múlva volt hely. Itt jött az újabb sokk számára, mert gondolta másnap már meg is ejtjük a dolgokat. Mondtam nem gond, ha nem tudja a programját előre, addig van ideje szervezkedni, utána nézni a dolgoknak és elvégezni a házi feladatot, amit előre kap tőlem, hiszen amint mondtam, csapatmunka van.

Még párszor újra egyeztettünk időpontot, hiszen amint mondta, egy nagyon foglalt üzletasszonnyal volt dolgom. Természetesen emlékeztettem, hogy van házi feladat, hallgassa a tőlem a kapott meditációt, habár biztos voltam benne, nem teszi.

Nagy nehezen elérkezett az ülés napja. Én is fura érzésekkel kezdtem hozzá, hiszen sose tudom mi történik és semmi sem tőlem függ. Na meg ott voltak a magas elvárások. De tudjuk, mindig az történik, amire a kliens fel van készülve, amit el tud fogadni, fel tud dolgozni és a befogadóképessége megenged. Úgy energetikailag, mint információs szinten egyaránt. Mindig az Égiekre bízom a dolgokat és mindig az történik, ami mindenkinek a legjobb. Nem nekem kell megoldani dolgokat, hiszen én csak tanúsítom a történteket.

Őszintén, én magam sem számítottam arra, hogy fog kapcsolódni előző élethez, de végül egy elég konkrét és egyértelmű választ kaptunk arra a kérdésre, amit tudni szeretett volna: párkapcsolati és családi kapcsolati blokkokra. Annak ellenére, hogy nehézkesen indultak a dolgok, végül minden jól sikerült. Újabb időpontegyeztetés nem történt, de én sem erőltettem a dolgokat, mivel tisztán ki volt jelentve mik az elvárások.

            Eltelt egy kis idő, talán egy év is, amikor újabb üzentet kaptam a hölgytől, hogy egy újabb időpontot szeretne. Kicsit meglepett a dolog, de egyeztettünk. Amikor a megbeszélt időpontban találkoztunk (online), egy teljesen más ember köszönt vissza rám. Na nem úgy értem, hogy nem ő volt, de másmilyen volt az energiája, a hangja, a tartása, minden. A beszélgetésből kiderült, hogy azért nem jelentkezett korábban, mert sokminden történt vele amióta nem beszéltünk: tönkrement a külföldi cégje, haza kellett költöznie Magyarországra, nagyon sok adóssága lett, szinte mindent el kellett adnia, albérletben él és fogalma sincs merre van az arra. Ekkor jöttem rá mi volt a változás rajta: a magabiztos, határozott és tudom mit akarok nő helyett most egy megtört, gyötrelmekkel teli és bizonytalan, alvatlan szemű nő volt, aki beszélt hozzám.

Ekkor úgy döntöttem, hogy nem utaztatom, hanem egy mély relaxációt végzünk, tisztítással, feltöltéssel és energetikai kiegyensúlyozással. Abban maradtunk, hogy még dolgozunk együtt, de egy újabb hosszú szünet következett.

Időközben egy másféle technikát is elkezdtem alkalmazni, amikor egy harmadik felet is behozunk az ülésre, aki telepata szerepben, ő maga lesz a hipnotizált alany és látja a kliens helyett, de az ő emlékeiből, a megoldandó blokkokat, információkat és szituációkat. Ezzel sok olyan embernek tudunk segíteni, akik önmaguk még nem voltak abban az állapotban és/vagy azon a rezgésszinten, hogy őket tudjam utaztatni, de sürgősen segítségre volt szükségük.

Értesítettem a klienseimet az új lehetőségről és a fentebb említett hölgy ki is használta a lehetőségeit, ugyanis most már folyamatos anyagi gondokkal küzdött, szinte a mindennapi megélhetési lehetőségei kerültek veszélybe.

Amióta megtörtént a törés az életében, kicsit átgondolta a dolgokat, átrendeződtek benne hitrendszerek és valahogy másképp kezdett el tekinteni az élet dolgaira. Elkezdett azon gondolkodni, hogy mi van, ha mégis van más is a látható világon túl? Mi van akkor, ha nem csak annyi van, amit a fizikai szemünkkel látunk, hanem annál is több? Elkezdett figyelni a szinkronicitásokra, az Angyali üzenetekre és a numerológiai összefüggések sem maradtak el. Mindenhol mesterszámokat látott, tollak hulltak elébe és egy-egy kérdésre, ami épp akkor foglalkoztatta, a hírekben vagy egy rádióban megszólaló dalban kapott választ.  Ekkor értette meg azt, amikor azt mondtam, hogy ha elkezd kicsit másképp figyelni a körülötte lévő világra, akkor más szemszögből érti és értelmezi majd ugyanazon dolgokat. És itt volt az a pont, amikor tudta, valóban minden megváltozik, ha a mélyére néz az ember a dolgoknak.

Leolvasást többször is alkalmaztunk neki. Az anyagi problémák és akadályok voltak leginkább terítéken. Sokminden kiderült, sok felismerés történt. Igazából minden volt, ami ilyenkor lehet: szegénységi fogadalom nem is egy életből, volt szüzességi fogadalom is, ami a párkapcsolataira volt befolyással, visszatérő személyekkel karmikus megoldandó feladatok, nagy anyagi veszteségek gazdag és dúsgazdag életekből. A nagy anyagi veszteségekről kiderült az is, hogy a családban is volt hasonló eset, a felmenőknél. És most is ez történt: egy bőséges, anyagilag stabil és független életből belecsöppent annak a teljes ellenkezőjébe.

Ez egy visszatérő minta, egy ismétlődés, ami arra utal, hogy vannak megtanulatlan leckék a pénzzel kapcsolatban. Vannak olyan lélek szintű döntések, amik folyton ugyanabba a helyzetbe viszik vissza, ahol meg kell tanulnia a leckét. Ugye, a bumeráng effektus. Na de most itt van a kihívás: mi a lecke? Mit nem tanult még meg? És itt újból visszatérünk az alapokhoz: milyen a kapcsolatom az édesapámmal? (A leolvasások alkalmával kiderült, hogy voltak királyi és hercegi életek, sok bőséges és biztonságos életből jön, ahol szintén kapcsolati és párkapcsolati gondok is előfordultak.) És kezdődik az önvizsgálat, újból. Vagy folytatódik?

Azt mondhatom, hogy egy sikeres út van mögöttünk, még ha nehézkesen is indult. Sikerült elindítani egy olyan folyamatot, ami segít megtalálni a megoldásokat, meglátni az üzeneteket és felismerni, hogy minden helyzetben van tanulandó lecke és az csak egy megoldandó feladat. Bárhonnan van visszaút és megoldás, ha van kellő alázat és taníthatóság.

A kedves hölgy kliensem, most ő maga is egy belső útkereső csoport vezetője, ami nagy sikernek örvend. Megtanulta, hogy ha szakítunk megfelelő időt önmagunkra, önmagunk megismerésére, akkor kiderülhet az is, hogy ahogy mostanig gondolkodtunk és éreztünk önmagunkkal kapcsolatban, nem is biztos, hogy a realitás volt. De mi a realitás? Viszont továbbra is dolgozunk a még feltérképezetlen dolgokon, az önfelfedezési útnak messze nincs vége. Én pedig örülök, hogy részese lehetnek ennek a folyamatnak.

De marad továbbra is a kérdés: mi van még a látható világon túl?

Tatár Annamária

Hipnoterapeuta & Reiki mester & Coach & Numerológus

quantumhipno@gmail.com

https://www.facebook.com/annamariahipnoterapeuta.hipnoterapeuttatar