ÉÉÉn… Nekem… engem…

Látom, nem lehet nem felfigyelni rá. Mondhatnám: „bezzeg régebben másak voltak az emberek.”

De nem. Ez így volt az összes „században”, sőt, mióta az ember testet öltött/kapott, folyamatosan csak AKAR.

Tegyünk hozzá még pár jellemző szót: igények, elvárások, hatalom, pénz, siker… több és még több és még jobb és még nagyobb.

Személyiségünk valamilyen, hoztuk magunkkal, mondhatni kódolva van bennünk az „alap”, de folyamatosan változik. Figyelni kell rá, milyen irányt vesz alakulásunk. Nem kell harcolni, csak fogadjuk el, csak ismerjük fel, ha nem jó a fejlődési irány. Ne tegyük a fókuszt a küzdelemre!

Megfigyelni, mi az, a mi túl sok és feszít, ami elégedetlenséget, boldogtalanságot, csüggedést, kedvetlenséget okoz. Amíg megtaláljuk a megoldást, nyugtató hatású gyógynövényekből készíthetjük napi teánkat. Ilyen például az Orbáncfű, a Komló toboz. Ha teszünk még hozzá Galagonya virágos hajtásvéget, Levendulát, Szederlevelet, akkor egy igen hatásos stresszoldó teakeveréket kapunk, mely segít álmatlanság esetén, az állandóan kattogó gondolatok lecsendesítésében.

Mikor Lelkünk megérkezett egy testbe, melynek szükségletei vannak – melyeket ki kell elégíteni – máris elindult a folyamat. A test akar. Neki kell. Valami mindig, és egyre több. Mert VÁGYik, mert még nem elég. Önzőek vagyunk, vagy csak hiánypótlók? Valamit megszerezni lehet cél, motiváció. De mit még, ami valóban a szükséges? Hol van a határ?

Amikor az egyén eléri, megkapja, felhalmozza, attól retteg, ezt mindet elveszíti.

Egoista, vagy óvatos? Mik azok az értékek, amire valóban szükségünk van? Egy szuper autó egy nagy házzal és a legújabb telefonnal pl?

Vagy az alap, enni-inni-lakni-élni, nem fázni, nem éhezni?

Azok a bizonyos külső értékek, javak. Dolgok, tárgyak.

Előbbre valók-e, mint a belső értékeink, mint például a feltétel nélküli szeretet, elfogadás, tisztelet, megbecsülés?

Igyekszünk résen lenni és az egót, az „elszállt személyiséget” elkapni, jó irányba terelni.

Jó irányba, ahol a VAN megelégedést hoz, elfogadást, megbecsülést, örömet, kiegyensúlyozottságot, békét. Békét kint és békét bent. Amikor azt érezzük, a jellemünk, a személyiségünk a fontosabb, a szív, a lélek és nem az anyag. Fontos, de nem a FŐ, legfőbb.

Az egóval élni jó, és szükséges. Egoista módon élni már nem annyira.

Kívánom, akinek fontos önmaga, az találja meg a neki legmegfelelőbb módszert, mellyel nem csak a fizikai tüneteket enyhíti, hanem személyiségét formálja.

Meszes Mária

Numerológus, Bach-virágterapeuta

Természetgyógyász – Fitoterapeuta