Az Ayurvéda június hónapban, a harmónia jegyében

Az Ayurvéda, mint az élet tudománya egy holisztikus megközelítése az életnek.

Azt jelenti, hogy az ember nemcsak a fizikai testére figyel oda, és adja neki a megfelelő tápanyagot, mozgást, alvásidőt és egyebet, hanem tudatában annak, hogy milyen a személyiség típusa, annak megfelelően a gondolati és érzelmi világát is kordában tartja.

Mit jelent ez. Például az én ayurvédikus típusom a pitta, vagyis a víz-tűz eleme. Tudom, hogy ennek a típusnak például a nagyon meleg időjárás, ami előfordul júniusban, nem tesz jót. A napfény bántja az érzékeny szemét, és az izzadás is fokozódhat. Ennek megfelelően felkészülünk, mielőtt elmegyek otthonról.
Például úgy szervezem a napomat, hogy vagy korán reggel, amíg még nincs 30 fok, vagy késő este megyek ki a lakásból. Vagy ha mégis napközben kell kimennem, akkor napszemüveget viselek és védem a testem a túlmelegedéstől, ami egy tűz típusú embernek nem túl előnyös, viszek magammal vizet, ha hosszabban tartózkodom kint. Ezeket azért teszem, hogy továbbra is harmóniában tartsam a testem. Hiszen, ha a test harmóniája felborul, az kihat bizony a személyiségünkre is, vagyis az érzelmi-gondolati világunkra. Egy pitta típus esetén az egyensúly felborulása azt jelentené, hogy feszültebb, idegesebb, agresszívebb, vagyis tüzesebb, temperamentumosabb lenne.

Ezért mint látjátok, a megfelelő ismeretek tudatában az ember könnyebben tud kezelni bizonyos helyzeteket és harmóniában tud maradni.

Ami még segít a harmónia fenntartásában, minden típusnak, az a rendszeresség, és napirend a mindennapokban.

Vannak bizonyos típusok, amelyeknek könnyebben megy a napirend, a rendszeresség kialakítása és vannak, amelyeknek kevésbé.

Amelyiknek kevésbé megy a napirend, ott egy kicsit megengedőbbnek lehet lenni és a spontaneitásnak nagyobb teret engedni. Ha mindez a tudatosság fényében történik, az a lehető legjobb.

Egy tipikus ayurvédikus napirend kialakításánál a következőket vehetjük figyelembe:

egyfajta biológiai óra szerint történik a nap tagolása. Van 3 féle dósha: vata (levegő, éter), pitta(tűz, víz) és kapha (víz, föld), és ezek 4 óránként váltják egymást. Hajnali 2-6 óra között a vata, majd 6-10 óra között a kapha, 10-14 óra között a pitta, és délutána 14-18 óra között ismét a vata, 18-22-ig a kapha és 22-2-ig a pitta határozza meg az egyes napszakokat. Ezeknek azért van jelentősége, mert mindegyik más-más funkciót tölt be energetikailag. Mit jelent ez, hogy például kora reggel, amikor ébred a természet, a vata élénksége hatja át a környezetet, ilyenkor jó beiktatni egy reggeli tornát, légzéstechnikát vagy meditációt. Aki már kelt korán 5 előtt, az tapasztalja a madarak csicsergését is, hogy milyen élénk. Azután a kapha lassú csendessége hatja át a délelőtti órákat, ilyenkor el lehet mélyülni a napi feladatokba, tervezésbe. Majd jön a tüzes pitta, ilyenkor például az étkezéseket jó időzíteni, főleg, ha nehezebb ételt fogyasztunk, mint például a hús, ekkor az emésztési tűz megnövelésével támogatja a pitta ezt a napszakot. Azután megint felélénkülünk, aktív a délután, majd este jön egy nyugalmasabb szakasz, felkészülés az alvásra, és este 10-től pedig megint csak felerősödik az emésztés, de itt már nem csak az ételre koncentrálódik az energia, hanem az aznap átélt információk feldolgozására.

Ha valaki ennek a finom ritmusnak a megtartásával tud élni, akkor mondhatjuk úgy, hogy a természethez közel került, hiszen követi a természet ritmusát.

Az áyurvédikus tanítás tehát különösen nagy hangsúlyt fektet a rendszerességre, hiszen, ha megfigyelitek, a természetben is rend van és ismétlődések.

Szinna Anita