Az ego. Egy szükséges rossz.
Sokan találkoztunk már olyan emberrel, akire azt mondtuk, hogy akkora az egója, mint egy ház és aztán ez olyan nagyképű, meg ilyen meg olyan, hogy kinyílik a bicska a zsebben. Gyakran fontos megbeszélés volt, amiről keserű szájízzel távoztunk, mert nem olyan volt egy-egy emberrel a találkozás, amilyenre mi számítottunk és ez nagyban befolyásolja a jövőbeli döntéseinket. És ugye van az a mondás, hogy az első benyomás a legfontosabb, te tényleg ennyire fontos ez nekünk? Miért? Mit nevezünk egónak és mit nem? Mi fér bele a mi elfogadási kosarunkba? Tényleg elfogadunk mindent és mindenkit és megtanulunk élni velük? Nézzük ezt egy kicsit más szűrőn keresztül.
Az én olvasatomban, nincsen rossz, csak sérült ember. (Most már, mert ez nem volt mindig így nálam sem :P) Mivel elég sok időt töltöttem önfejlesztéssel, önismerettel és önazonossággal, elég sok témát érintettem, megismertem vagy beleástam magam. És persze nem csak az önfelfedezési úton, hanem a másokkal való munka által is sokat tanultam. Éspedig az, hogy mindannyiunk valamelyik szülőnk áldozatai vagyunk, és ők is a szüleik áldozatai. És a sok sérülés és megbántottság, olyan védő falakhoz vezet, ami másnak nem biztos, hogy elfogadható, azért, mert neki másféle sérülése van és más maszkot visel. Így aztán sokminden függ attól, hogy bizonyos helyzetekre hogyan reagálunk: reaktívak vagyunk vagy jelen vagyunk a pillanatban és megnézzük bennünk mi indította el a lavinát. Na persze, ez szép teória, mert amikor robban, akkor azt már nem lehet megállítani, de ha elég figyelmesek vagyunk, akkor tudjuk tompítani a dolgokat. Max nem csattan akkorát.
De akkor, hogy is van ez? Bizonyos helyzetekben, sokszor magunk sem értjük miért, olyan dolgokat mondunk és csinálunk másoknak, amiről utólag mi is megkérdezzük magunkat, vajon miért történt ez így? Mi hozta ki ezt belőlem?
Az ego azért van, hogy segítsen nekünk bizonyos helyzetekben felismerni vagy megismerni olyan dolgokat magunkról, vagy akár másokról, amiket lehet nem tudnánk másképp megtapasztalni. Viszont lehet, hogy ami másnak egonak tűnik, nekem nem más csak önazonosság és eredetiség. Mert az, aki tisztában van önmagával, a korlátaival és tudja mennyit ér, mint ember, mint lélek, nem fogja soha megengedni másnak, hogy átlépje a határait vagy olyan dolgokra kényszerítse, ami vele nem rezonál. És ez nem azt jelenti, hogy nagy az egója, egyszerűen csak nagy az önismerete. Viszont ezt, egy másik ember, aki nem gyakorolja a személyiség fejlesztést vagy nincs tisztában önmagával, egos viselkedésnek érzékeli. És ez teljesen rendben van. Mert ahány embert ismerünk és ismer minket, mindenki a saját szűrőjén keresztül látja az életünket, a mivoltunkat.
Így, ha én magam tudok autentikus lenni, maszk mentesen élni, akkor meg tudom engedni magamnak, hogy mindenki olyannak lásson amilyennek akar, azt gondoljon rólam, amit akar, mert úgysem tudom befolyásolni (vagy nem akarom). Így önmagam lehetek és tudom, lesznek, akik nem kedvelnek engem, de nem is kell mindenkinek megfelelnem, mert azt is tudom, hogy az egyetlen ember, akivel le kell élnem az életem, az saját magam vagyok. És bármilyen mintát hoztam magammal otthonról, a környezetemből vagy bárhonnan, tudom, az nem az én hitrendszerem és elengedem. Ha meg az én hitrendszerem is, akkor megtartom és életem részévé alakítom.
A lényeges és legfontosabb az egészből az, hogy az ego, ami lényünk léte. Nélküle nem tudunk meglenni, még ha azt is gondoljuk, ego mentesen élünk. Ez egy nagy tévedés! Nem lehet valamit mentesíteni belőlünk, ha ott van. Mert a tiéd. Nem tudod levágni egyik kezed, mert azt mondod, hogy az a rosszabbik, és megtartom a jót. Ilyen nincsen. De ha kitárod mindkét kezed, ott vagy te, középen. Ez azt jelenti egyik ugyanolyan hosszú, mint a másik. És akkor, egyensúlyt ad, és nem billegsz. Ha az egyik fent van a másik lent, akkor kibillensz. Na és akkor itt jön az, hogy ha ismered önmagad, tudod melyik az egyensúly a kettő között. A jó és a rossz ego között, a pozitív és negatív között, ha így tetszik. De azt is tudnod kell, hogy amint egyre növekszel spirituális szempontból, úgy nő az egód is. Ezzel együtt elkezd feltárulni szörnyű állapotokban, ijesztő erők formájában, olyan formákban, melyek ellentétesek a Teremtő feltárulásával.
Napjainkban még nagyon kevéssé tárult fel az ego ebben a konkrét formában, a különböző pozitív vagy negatív benyomások által. Azonban, amikor lesz egy pontosabb célod, akkor az egód olyan formában tárul majd fel, hogy úgy tűnhet, mintha az imádott és kedves gyermekeidet elrabolnák a szemeid láttára, és azzal fenyegetnének téged, hogy megölik őket. Akkor mit érzel majd?! Mit teszel majd?!
Amikor látni fogod a saját egodat ilyen kinyilatkoztatásokban, amelyben megpróbálja majd elpusztítani a te legkisebb mozgásteredet is a Teremtő felé, akkor sokkal ravaszabb formákat vesz majd fel. Ez még most csak a kezdet. És ezért kell mindig és mindenkor, mindenben az egyensúlyra törekedni.
Ha keresed az önazonosság felé az utat vagy a személyiségfejlesztés most a te érdeklődésed, de úgy gondolod elkel a segítség, akkor szívesen segítek és melléd állok az utadon.
Tatár Annamária
Hipnoterapeuta & Coach
https://www.facebook.com/annamariahipnoterapeuta.hipnoterapeuttatar