Fiatal felnőttkorban a kapcsolatok kialakulása
…vagyis hogyan éljük meg ezt az életciklust.
Először is szögezzük le, hogy fiatalság bolondság.
Szerintem ezzel minden olvasóm egyet ért, mert ebben az életkorunkban sokkal merészebbek és nyitottabbak voltunk mindenre. Ha visszagondolok, akkor tudom, hogy ebben az időszakban olyannyira lelkes voltam, hogy ekkor végeztem el minden vizsgámat a jogosítványt is beleértve. Ekkor még az ember sokkal naivabb, mert még feszegettük a határainkat a külvilág felé. Mindent meg akartunk tapasztalni, hogy majd később el tudjuk dönteni, hogy mit is akarunk kezdeni MAGunkkal. Ilyenkor vannak a szárnypróbálgatások, vagyis kíváncsiak vagyunk mindenre és mindenkire. Sok tapasztalást szerzünk, hogy később bölcsebbek legyünk.
Ez a fiatal felnőttkor a nevéből is adódik, hogy nagyon is felnőttnek érezzük magunkat. Azt érezzük, hogy megváltjuk az egész Világot és mindent tudunk. Erre azt is mondhatnánk, hogy nagy az ego, mert azt hisszük, hogy mi mindent jobban tudunk másoknál. Ez az életszakaszunk nagyon meghatározó lesz a későbbi igazi felnőtt korunkban. Ilyenkor tesszük le az alapokat. Aki például ekkor tanul autót vezetni, az sokkal vakmerőbb, mert még nem alakult ki teljesen a felelősség tudata.
Szerintem ez az életciklus hatékonyabb a többinél, mert itt kezdjük igazán megismerni önmagunkat és rájövünk, hogy felelősség nélkül nem lehet komoly döntéseket hozni. Példának okáért sokan ilyenkor válasszák azt az utat, hogy külföldön folytatják az életüket. Mindenki keresi a helyét a nagy Világban.
Később lehet, hogy megbánják a döntésüket, de ezzel sincsen semmi baj, mert így szerezzük meg a tapasztalatokat és leszünk bölcsebbek.
Tehát minden egyes döntésünk által tapasztalunk és így kialakul a bölcsesség. Legközelebb már nem ugrunk bele fejestől az első kínálkozó lehetőségbe. A csalódások vezetnek a megfontoltság felé.
Összegezve ez az életszakaszunk a tapasztalatok megszerzéséről szól.
Lelkileg és szellemileg is nagyon meghatározó időszakunk, amelyben nagyon sokat tanulhatunk és fejlődhetünk.
Szeretettel:
Angyal Dóri