Identitás a természetben

Identitás, nem magyar szó mégis, mint sok más kifejezésnél és az egyszerűség kedvéért is az öntudatra ezt használjuk, ha ezt a szót halljuk mintha utána csengne egyből, hogy zavar. Azt az érzést kelti bennünk, hogy valami nem jó, negatív töltette van, mintha egy olyan jelenség lenne, amit nem vagy csak nehezen lehet elérni. Az identitást, mint segítőt és iránymutatót kellene megközelíteni. A mai világban ez eléggé nagy kihívásnak tűnik, de talán csupán le kellene ülnünk és elcsendesedni, és a természetet megcsodálni.

Gondolhatja a kedves olvasó, hogy ez badarság, hisz a növények és az állatok is ösztön lények azonban, ha jobban belemerülünk a viselkedésük megismerésében megtapasztalhatjuk, hogy ennél sokkal, sokkal különlegesebb a létezésük. Persze, mindenhol vannak kicsapongások, önmagunkat kereső állatok és növények, akik valamiért nem tudtak beállni a sorban és nem elégedtek meg az ösztönük által követendőkkel. A méhek csodálatos világában a természet által formált létükben példamutatóak lehetnek az emberek számára.

Engedjétek meg, hogy meséljek róluk, az Ő népes családjukban három egyed éldegél és munkálkodik, akiknek meg van a jól elhatárolt feladatuk, ezen feladatokat életkoruknak megfelelően napra pontosan végzik, attól nem térnek el. Az anya fő feladata az élet továbbadása, a dolgozók szorgosak és számos tevékenység jut nekik, a herék pedig, a legnemesebb férfi feladatot végzik. Ezen tevékenységeket életük első percétől az utolsó pillanatáig fáradhatatlanul ellátják.

Nem kérdőjelezik, meg hogy számukra más lenne az út vagy lehetőség. Az ösztönök által élnek az azok által vezérelt létüket töltik és élvezik rövid kis életük minden pillanatát, vélelmezhetően szorgos repkedésük közben nem búslakodnak és tűnődnek azon, hogy lettek volna inkább delfinek, vagy, hogy jó, amit tesznek vagy sem.

Csak teszik, amit tenniük kell, mit sem sejtve, hogy ezzel a földet hordják a hátukon és biztosítják a bolygónk fenntartását. Szállnak a levegőben és keresik a következő virágocskát a következő lehetőséget, minden egyes mozdulatukkal közelebb kerülve a céljukhoz, melyet az élet feladatul tűzött ki a számukra. 1 kg mézhez szükséges nektár 50 000/100 000 kirepülésből gyűlik össze, bámulatos.

Nyilván az identitás állandóan változó soha végett nem érő körforgásban van életünk során, függ az életkorunktól, élethelyzetünktől a körülményeinktől és számos más tényezőtől. Viszont a következtetés levonható, hogy sokszor talán túlgondoljuk a gondokat és a hova tartozásunkat az állandó útkeresést, lehet, hogy önmagunk megtalálása, a mindennapokban van, az orrunk előtt, amelyet a nekünk szánt úton találunk meg.

Csak figyelni és megérteni kellene az ösztöneinket, ne hagyjuk, hogy az állandó öntudatkeresés elterelje a figyelmet a rátalálásra. Talán nemes egyszerűséggel a legjobbat kellene adnia mindenkinek abban, aminek született. És az élet feladatai végzése közben megtalálni önmagunkat, hiszen a természet is ezt teszi a legjobbat hozza ki magából- persze a lehetőségei felhasználásával.

Aldous Huxley szerint „Az ember olyan lény, aki kifeszített kötélen lépked, és rúdjával érzékenyen egyensúlyoz. Rúdja egyik végén ész, öntudat, szellem, másik végén test, ösztönök és mindaz, ami tudattalan, földi, titokzatos. Ezekkel egyensúlyoz, s ez pokolian nehéz.”-Mindenkinek jó egyensúlyozást kívánok.

Ha pedig az egyensúlyozáshoz kell némi segítség, akkor vegyünk egy 1 pohár langyos vizet, feloldunk 2 teáskanál mézet, elalvás előtt elfogyasztjuk.

Gyógyítja az álmatlanságot, nyugtatóan hat.

Egyedné Kiss Szabina

Méhész- Mézgyógyász