Kapcsolatok dinamikája fiatal felnőttkorban
Amikor már elérjük a fiatal felnőtt kort, vagy túl vagyunk egy két párkapcsolaton is, lassan megérik az emberben a vágy, hogy meglegyen a saját kuckója, le tudjon úgymond horgonyozni és valamilyen szintű biztonságot teremtsen magának.
Emlékszem, a húszas éveim elején voltam, túl voltám már egy komoly szakításon és megszületett bennem a megállapodás vágya. Már kiskorom óta, amikor megkérdezték tőlem mi akarok lenni amikor nagy leszek, azt válaszoltam, hogy anyuka. Megmosolyogták, de ez azóta sem változott. Anyuka akartam lenni. Mindegy, hogy hogy. Egy ideig mindegy volt…. Aztán meg nem. El kezdtem vágyni arra, hogy legyen saját kis kuckóm, ahol főzhetek a családnak és van ki elfogyassza, ahol gondoskodhatok a kis családomról és nyugalomban, biztonságban, békében élünk együtt. Néztem a többieket, amint együtt szerveznek programokat, amint együtt örülnek a pocaklakóknak és vásárolják az új dolgokat, terveznek, zsonganak.
Én is akartam ezt. Én is vágytam erre. Úgy éreztem, annyi szeretet van bennem, hogy az egész világnak jut belőle és még ugyanannyi marad is. Jól éreztem magam magammal, de jól akartam érezni magam a családommal is.
Aztán megjelent egy ember, lehet mondani a nagy ő (shift és kis ő 🙂 ) és úgy éreztem, mindent megkaphatok akkor amire vágyom. Alig vártam, hogy nőjön a pocakom, mert mindenhol csak pocakos nőket láttam. Volt, hogy már odamentem és megkértem, engedje meg, simogassam meg. Tudni akartam milyen érzés, át akartam érezni, meg akartam fogni. Férjem pedig szégyenkezett miatta(m). Nekem pedig tök természetes volt.
Aztán jött is a pocaklakó. Nagy kihívás volt, de nem tántorodtam meg. Nehéz volt és veszélyes. Erre nem számítottam. De mentem előre. Éltem azt az életet, amire vágytam. Ittam minden percét, minden nehézségeivel. Tudtam, jó úton járok, hiszen azt élem, amire mindig is vágytam. Nagy volt bennem az életkedv, tombolt az energia és a helyemen vagyok érzés.
Igen, úgy érzem, a magam álmait én teremtettem meg, én vonzottam be. Még ha előtte meg is kellett küzdeni. Legfőképp önmagammal. De megcsináltam. Még akkor is, ha otthonról nem ezt a mintát hoztam, még akkor is, ha nem ezt hallottam. Próbálták elmagyarázni nekem, miért nem jó az, ha vannak az embernek álmai, miért nem jó az, ha az ember vágyik valamire.
Őszintén, nem tudom miért nem hallgattam a ’’józan észre”, de éreztem, zsigerből éreztem, álmodni jó. És ha megálmodtam, akkor meg is tudom csinálni. Nem tudom, hogy de képes vagyok rá. És amikor ezt megkaptam, csak úgy habzsoltam a dolgokat, élveztem minden pillanatát és felszívtam magam ezzel az érzéssel. Mint a kis kakas a kútban – szívd fel bögyöm a sok…. Életet, szívd fel bögyöm a sok…. Életet. Tele voltam energiával, jókedvvel, boldogsággal, beteljesüléssel. De aztán azt vettem észre, hogy nem mindenki úgy éli meg a dolgokat, mint én. Meg akarták nekem mutatni, el akarták nekem magyarázni, hogy az Életet nem így kell élni, mert az helytelen és ez nem fér bele az ők kis dobozkájukba. Na de ez egy másik történet.
Amikor a fiatalember eljut arra pontra, hogy megállapodna, elég volt a zsongásból és a bulizásból, kell egy kis nyugalom és biztonság, nem biztos úgy éli meg, ahogy azt elképzelte. Vagy lehet csak azért teszi, mert ki akar pipálni egy újabb dolgot a társadalmi, családi és kollektivitás elvárásából. Mert ezt így kell, mert így illik és mindenki így csinálja.
Eszembe jut egy fiatal hölgy, aki megért már az anyaságra. Csodálatos férjével együtt sokat dolgoztak a dolgon: sport, egészséges élet, jóga, pszichológus, de mégsem történt meg a csoda. Valami hiányzott. Aztán eljutott a rendelőmbe. Akkor tudtam meg, hogy öt éve próbálkoznak szülők lenni, de valahogy a dolgok nem jönnek össze és már annyira akarják, hogy valahol elcsúszott a dolog, mert a kapcsolatuk kezd romlani, nem találják a közös nevezőt. Annyira egy dologra koncentráltak, hogy elveszítették önmagukat és az egymáshoz vezető utat. És már nem is tudták akarják-e ezt a dolgot egyáltalán, vagy miért is csinálják.
Hát, tudtam nem lesz egyszerű, de mondtam vágjunk bele. Az volt a terv, hogy alkalmazok pár energetikai kezelést Reikivel, kap egy szuggesztiós felvételt otthonra és majd megkérem a kedves férjét is, jöjjön el egy beszélgetésre. Azután, csinálunk egy regressziós utazást a blokkoldásra, nézzük meg hol a bibi a baba útjában.
Na… itt van az a pont, amikor szokták mondani ember tervez, Isten végez, mert semmi nem úgy történt, ahogy terveztük. Ugyanis, már az első alkalommal megtörtént a regressziós utazás, az energetikai kezelés után, amikor is egy olyan életet látott, amiből egyértelműen kiderült hol van a baj.
Alkalmaztam a megfelelő technikákat a gyógyításra, megtörtént a látott élet kiértékelése az Égiek segítségével és kapott pár szuggesztiót, ami segítette a gyógyulást. Mivel elég későre járt már az idő, a kedves férje várta a rendelő előtt és együtt mentek haza. Igen, ilyen esetekben sok szkeptikus emberrel találkozom, mások meg teljesen elutasítják a dolgokat, ezért tudtam, nehéz fába vágtam a fejszémet.
Végül a férj már nem ért el hozzám, a hölggyel is pár hónap múlva beszéltem újból. Akkor tudtam meg, hogy a találkozásunk után mély beszélgetések következtek, amikor évek alatt ki nem mondott dolgokat beszéltek át, felégették az egymás közt kialakult szakadékot és újból egymásra találtak. Ezért úgy döntöttek, megünneplik a helyreállást. Ennek következtében, megjött a hír: szülők lesznek. Amikor ezt újságolta nekem, akkor már 14 hét körül járt a terhességben, valójában 5-6 hónappal az ülésünk után.
Hihetetlen örömöt és beteljesülést éreztem, indián táncot jártam a lakásban, hiszen tudtam, megcsináltuk. Ekkor a kedves hölgy is megköszönte a segítségemet, mert tisztában volt vele, egyedül nem sikerült volna. Öröm volt örömet szerezni.
Tény: akkor, azon a délután, amikor a regressziós utazást csináltuk, valami megváltozott. Bátorságot adtam egy házasság megmentésére és lehetőséget egy csodálatos lélek leszületésére, aki boldogan élhet az általa választott családban. Ma már a kiscsaj majdnem 2 éves boldog gyerek, aki örömmel várja, hogy nagytesó legyen, ugyanis a családdal a második baba fogadásán dolgozunk.
Egy dolgot biztosan tudok: amikor eljön az idő a párválasztásra, a megállapodásra, akkor zsigerből tudni fogod, hogy ki ő és mit kell tenned. De ha mégsem megy ez olyan könnyen és még mindig azzal küzdesz, hogy hiba van a mátrixban, szívesen segítek megkeresni a számodra megfelelő megoldást. Sokan fordulnak hozzám ez ügyben, és legyen az hipnoterápia, energetikai blokkoldás Reikivel, numerológia vagy coaching, vagy minden együtt, mindig megtaláljuk a számodra legmegfelelőbb módszert.
Tatár Annamária Hipnoterapeuta & Reiki mester
https://www.facebook.com/annamariahipnoterapeuta.hipnoterapeuttatar
