Kapcsolatok dinamikája fiatal felnőttkorban-
Angyali segítséggel

„A tapasztalat nehéz tanár, mivel először jön a teszt, és csak utána a lecke.”
(Vermon Low)

Itt már elérkeztünk abba a korszakunkba, amikor már megtanulunk különbséget tenni abban, ahogy én fogalmazom: akkor kire is számíthatok, ha esetleg segítségre van szükségem? És kinek is szólok, amikor csak egy laza, kötetlen bulit szeretnék?

A kettő között óriási különbség van. Itt már tanultunk az barátnak vélt emberek „miatti” csalódásból.
(Megjegyzés: azért az elvárások és a mások hibáztatása itt még azért erőteljesen jelen van.)

Pont a csalódások kellenek a tanulási folyamathoz, amit persze ilyenkor még nem tudunk, legalábbis én biztosan nem tudtam. Voltak hevesen, kevésbé hevesen lezárt kapcsolataim, minden téren. Akkoriban sem fogtam túlzottan vissza magam, ha úgy éreztem, hogy valaki megbántott.

Nem állítom, hogy minden helyzetet megfelelően kezeltem.

Elkezdtem viszont egy fontos dolgot. Megtanultam kiállni önmagamért valamilyen szinten. Felvállaltam az ismerőseim, barátaim előtt, hogy én ilyen fura dolgokat csinálok vagy látok. Már elkezdtem jobban belemerülni a spirituális világba, elkezdtem kiállni a sorból.

Ennek voltak következményei. Akár családon belül is. Ott egyébként sem volt túl rózsás a helyzet. Röviden: egyedül maradtam a lakásban, miközben még főiskolára jártam. Tehát, ha hazamentem hétvégén, üres otthonba mentem. A viszonyunk alapvetően nem volt rossz édesanyámmal és az öcsémmel, csak édesanyám hozott egy döntést, hogy elköltöznek én pedig azt, hogy nem.

Viszont így maradt szó szerint is helyem és terem arra, hogy azzal foglalkozzak, ami nekem tetszik. Amikor meséltem nekik ilyen- olyan dolgokról, amikor hazalátogattak, volt ám „bekattant a gyerek” nézés. Utólag tényleg vicces, főleg hogy pont édesanyám, aki ajánl már másoknak is.

Tanultunk belőle mindketten és kifejezetten jó viszonyban vagyunk.

Most viszont akkor térjünk az immár a harmadik hete segítségemre lévő Csillagfira, mint jelenlegi fiatal felnőttre.
Nézzük akkor, hogy Csillagfi hogyan is áll ezügyben

Most kifejezetten olyan lapot húztam, amit támogatásra kértem neki, mert már legutóbb is mintha némi elakadás lett volna az önmaga felvállalásával mások előtt. Nem mutatja önmagát. Ez nem azt jelenti, hogy szerepet játszik vagy, hogy színlelt kapcsolatai lennének. Nem, a kapcsolatai nagyon is valóságosak és őszinték, de nem meri önmagát teljes mértékben megmutatni.

Szépen kiáll magáért, ha valami nem tetszik neki, megmondja az igazát, véleményét kertelés nélkül és vállalja is azok következményét, viszont most már Chamuel Arkangyal is úgy gondolja a Lélekhívás Gyógyító ereje lapjával, hogy tényleg itt az ideje önmagát adnia, hogy igaz lelki kapcsolatokat találjon. Olyan komolyakat. Valóban hasznára lenne, mert csak így fog menni minden kapcsolatában (családi, baráti, párkapcsolat).

Így mondhatni természetes dolog, ha úgy érzi, hogy nincs olyan, aki teljes mértékben támogatja. Olyan, mintha nem venné észre, hogy a segítség ott van, gyakorlatilag körülveszi, bármerre néz, viszont nem látja. Mintha azt hinné, hogy nincs olyan, akihez forduljon az őt bántó dolgokkal kapcsolatban. Belső harc- vívódás is jött.

Kicsit bezárta mostanság a szívét, pedig csak önmagát kellene adnia.

Egyszerűnek tűnik, ugye? Csak légy önmagad. Ki is az az ÖNMAGAM?
Lehet, hogy nála is pont ez az elakadás oka…?

Szeretettel: Velenczei Noémi

(Területeim: Angyalkommunikáció, Reiki, Metamorf masszázs, Ásványinga)

(Facebook oldalam elérhetőséggel: Noémi Világa- Merj máshogyan Élni)