Riadalom, falak felhúzása
Ahogy beköszönt az “öregkor”, (azért tettem az idézőjelet, mert csak itt a földi dimenzióban van idő ), akkor mindenki hajlamos a bezárkózásra, vagy épp a túlzott nyitásra. Mint minden szélsőség, ez is okozhat problémákat, olyanokat, melyekről nem is tudjuk, hogy talán ettől a szélsőségtől alakult ki bennünk.
Nem úgy mozog a test, talán nem olyan éles az elme sem, és riadtan állhat az ember a felnövekvő generációk tükrében, hogy mennyi minden sokkal követhetőbb és természetesebb nekik, mint azoknak, akik már nem a húszas-harmincas éveikben járnak.
Hajlamos lehet ilyenkor az ember leértékelni magát, pedig az előny annál van, aki tapasztaltabb, még akkor is, ha a felnövekvő generációnak dolgozik az idő. De mint írtam az idő egy abszolút szubjektív dolog az univerzumban, itt a földön van csak “értelme”, és értelme is csak akkor, ha fektetünk bele energiát. Az energia, lehet pozitív és negatív is mint tudjuk, épp ezért nem mindegy melyiknek adjuk át magunkat. Lehet úgy gondolni az öregségre, mintha egy vészesen száguldó vonaton ülnénk, ahol a szakadék a cél. És lehet úgyis hozzáállni, hogy mennyi és mennyi olyan dolog van az életemben, amit eddig nem tudtam megvalósítani, mert a gyerekek, a munka és a rengeteg éppen aktuális teendő közt nem volt már idő magamra. Kezdjünk hát célokat keresni. Ha most leülsz egy papírral, és felírod miket hagytál ki, azonnal tudsz egy jó pár dolgot felsorolni. Itt kezdődik a tudatosság, ami az önismeret alapja. Ha eddig nem csináltad, akkor épp jó időben kezded el, hiszen már van rá “idő”.
Egy egész más rezgésekkel és tudatossággal teli világban élünk, és ami a felmenőinknek nem adatott meg, azt mi élvezhetjük. De ehhez nem a tanult és rögzült minták után kell haladnunk, hiszen ők egy másik korban éltek. Ugyanúgy voltak érzelmeik, félelmeik, terheik mint nekünk, de mi nem ők vagyunk. Ahhoz, hogy nekünk ne legyen nehéz az ő terhük, röviden szólva meg kell szabadulni tőlük. Ezeket a transzgenerációs “zsákokat” elhoztuk a tudatalattinkban, és ezek sokszor hatnak ránk, különböző testi-lelki problémák képében.
A Családállítás módszerével letudjuk rakni ezeket, illetve oldás segítségével visszaadjuk a terhet a családtagunknak, aki már lehet, hogy régen nem él, de ami történt vele mégis hat ránk is. Ekkor tisztul ki a kép a fejünkben, a gondolkodásunkban, és rájövünk arra, mekkora erő van a kezünkben, és arra vár, hogy használjuk.
Amikor a családállítást tanultam fogalmam sem volt róla, hogy ennyi mindent cipelek. Olyan régmúlt történetek nyomták lelkemre bélyegüket, amikről még csak fogalmam sem volt. Az egyik ilyen mélyen meghatározó dolog volt, a Nagymamám terhe, ami miatt nem mertem a boldogságba 100 százalékosan belehelyezkedni, mint ölelő meleg érzésbe, hiszen, hogy tehetném én ezt meg, akkor amikor őt nagyon szerettem, és ő nem volt boldog. Erről a tudatos énemnek fogalma sem volt, mert ezeket mind a tudatalattiba tároljuk. Onnan irányítanak minket érzések formájában. A családállításon ez viszont előkerült, és az oldással, amit kaptam letehettem ezt a terhet, ami igazából nem is az enyém volt, de kitartóan cipeltem hosszú évekig. Pár hét elteltével már természetes lett, hogy boldog vagyok, hogy tudom érezni és élvezni ezt. Nincs már rajtam egy furcsa nyomás, ami meggátolja, hogy úgy éljem az életem ahogyan azt én szeretném.
Ez csak egyetlen személyes példa, hogy nekem mit adott a Családállítás. Ha szeretnéd te is, hogy könnyebb legyen az életed Várlak szeretettel egyéni, vagy csoportos családállításra!
Elérhetőségeim:
Tel.: 06-30/6330236